Ahol a vacsora lassan átlép az éjszakába
Egy estét egyetlen összefüggő műsorként él meg: a terem megnyílik, a fogások sorakoznak, a bár ragyog, a zene fellángol — majd az éjszakát a kaszinó veszi át.
Az est az érkezéssel kezdődik
Opál Terem nem egy étterem, amely este lefekszik. Egy estély, amely fokozódik. Amikor belép, a terem már pislákol — gyertyák, opálfény, egy halk ritmus a háttérben.
A vacsora nem cél, hanem nyitány: fogásról fogásra épül a hangulat, míg a zenészek át nem veszik a teret, és a zöld posztós asztalok fel nem ragyognak. Egyetlen, megszakítás nélküli ív — vacsorától éjfélig, és azon túl.
Hét fogás, egyetlen ívben
A menü nem lista, hanem koreográfia. Minden fogás a következőre hangol — az első könnyed felütéstől a késői, édes kódáig.
A bár, ahol az opálfény folyékony
Amikor a főétel lecseng, a terem fényszőttesebbre vált. A bár kézműves koktélprogramja átveszi a tempót: frissítő, lágy, kissé füstös — az est ritmusához hangolt italok.
Saját szignatúrák
- Opál Fény — gin, rózsavíz, fehérjahé, pezsgő
- Éjféli Keringő — bourbon, füstölt méz, angostura
- Zöld Posztó — tequila, uborka, koriander, lime
- Szerelemgyümölcs — rum, passionfruit, vanília
Amikor a zene átveszi a teret
A terem hátsó felében egy kis pódium rejtőzik. 22:30-kor a beszélgetés elhalkul, a fény összehúzódik, és a zenészek átveszik az estét. Jazz, lágy soul, néha egy költői dalénekes — mindig az esthez hangolva.
A zene nem előadás, hanem légkör: alatta folyik a beszélgetés, fölötte nyílik meg a kaszinó. Így a vacsora és a játék között az átmenet szinte észrevétlen.